no images were found
Macsó ország Olaszország?
Erasmus+ projekt keretében alapítványunk három szakértője járt az olasz APID vállalkozásfejlesztő szervezetnél, ahol női vállalkozások jelentőségével és a vonatkozó képzések fejlesztésének lehetőségével kapcsolatosan bővítette tudását. 2018. május 22. és 25. között néhány napig Torinóban vendégeskedtünk az olasz partnerünknél. Látogatásunk során érdekes keresztmetszetét kaptuk az olasz vállalkozói létnek, de a fókusz alapvetően a nőkön volt.
Torinó fantasztikus, 1,5 milliós nagyváros, hatalmas a város körül ölelő több tíz kilométerre elnyúló ipari parkjaival, miközben olyan benyomása van az embernek, az utcáin közlekedve, mintha egy lusta vidéki város utcáit róná, kényelmes, emberléptékű város. Nagyon szerethető szintézise a lusta, csillogó, misztikus múltnak és a gyors, harsány, technika súlyos jelennek. A várost kettészelő Pó folyó a történelmi hídjaival, zöld fövenyeivel, csónakázókkal, a számtalan parkja a sétáló, piknikező emberekkel egybe olvad a történelemmel, a csodálatos palotákkal, romantikus, középkori sikátorokkal, több száz év egymásra épülő látványosságaival. Itt együtt tud élni a múlt és jelen, egymásból építkeznek, nem zavarják egymást. Láthattuk, hogyan tud a hagyományból építkező gazdaság és élet megvalósulni.
De miért is fontos, hogy a hagyományokat említsem? Olaszországban mindent átsző a hagyomány, ez határozza meg, befolyásolja a gazdaságot, a nők szerepét és boldogulásukat. Talán jobban, mint több más európai országban. Utunk során azt tapasztaltuk, hogy nehéz harcot vívnak a nők a gazdasági szerepvállalásért, a hagyományos női szerepből való kilépésért. A társadalom igyekszik befogadni ezt a szándékot, de lassabban reagál, mint azt a helyzet megkívánja. A nők igen határozottan és elhivatottan „követelik” maguknak a lehetőségeket. A támogató háttér elmaradásának köszönhetően, már társadalmi probléma a születések jelentős visszaesése. Csak most ébredezik a kormányzat és a szociális szolgáltatási szektor, hogy utolérje a nők munkavállalásának következményeként jelentkező hiányokat. Kevés a bölcsőde és az óvoda, nem felkészültek a munkahelyek a rugalmas munkaidőre, nincs gyakorlat az otthon végezhető munkára. A nők minden nehezítő körülmény ellenére, a hagyományokat csak óvatosan feszegetve egyre jelentősebb szerepet vívnak ki maguknak.
Az olasz jóléti állam nem segíti a nőket a gyerekvállalásban, -szülésben, nevelésben. Abban sem, hogy munkát találjanak. De ha véletlenül egy nőnek munkája is meg gyereke is van, csoda, hogy bírja az iramot segítség nélkül (állami, rendszerbeli illetve a partnere részvétele a család és lakás kezelésében).
Két tanulmány is megerősíti ezt a benyomásunkat, az egyiket az Osservatorio sull’imprenditoria femminile dell’Ufficio studi di Confartigianato készítette. Ebből megtudjuk, hogy az olasz állam az olasz családokra 16,5 milliárd eurót költ, a GDP alig 1%-át. Ezzel az EU országok között a 22. a sorban, jóval az 1,7%-os EU-s átlag alatt. Bölcsődéket igen kevesen tudnak igénybe venni, a két éven aluli gyerekeknek csak 11,9%-a, eleve alig van bölcsődei hely, vagy sokba kerül. Ahol jobb a helyzet, azok az északabbi régiók: Emilia Romagna (24,8%), Toscana (19,6%), Lazio (16,8%), Valle d’Aosta (16,7%).
Ahogy a tanulmány fogalmaz, “az olasz nők a jóléti állam összeomlásának határán egyensúlyoznak”. Az ország nem a dolgozó anyáknak van kitalálva. És még kevésbé a vállalkozó nőknek, akik még az alkalmazott nőknek járó jogokból is kizárattatnak. Ennek eredményeképp, válság és hiányzó családi szolgáltatások között a vállalkozónők száma 2005 és 2015 között 5,6%-kal csökkent. Logikus, hogy mindez a megszületett gyerekek számára és a nők foglalkoztatottságára igen nagy hatással van. A 25-44 éves gyermektelen nők 82,1%-a dolgozik, szemben az ugyanilyen korú gyermekes nők 63%-val. Mert nem tudják összeegyeztetni a családot és a munkát. Így lesz az egyik legalacsonyabb az olasz születésszám az EU-ban. Tudjuk, mi a helyzet: kitolódó munkaórák (az okostelefon nem lehet otthon sem kikapcsolni), otthon – család és háztartás, idős szülők… a statisztikák szerint úgy, hogy abban az olasz férfiak nagy része nem vesz igazán részt (ebben igen hasonló a magyar és az olasz mentalitás).
Az egyik startup, melyet meglátogattunk pont a rugalmas munkavégzésre teremt helyet a vállalkozni kívánó nőknek és ezt a tapasztalatot viszik tovább a vállalati, nagyvállalati környezetbe. Képzésekkel, helyzet és esettanulmányokkal mutatják be, hogy közel 30 %-os hatékonyságnövekedést is el lehet érni vállalati környezetben, amennyiben a munkaidőt, még ha korlátozottan is, de rugalmasan oszthatják be a munkatársak. Szabadon megválasztott kisebb szünetekkel, közös kávézóval, tárgyalásokkal, az ovihoz, bölcsihez igazított munkarenddel.
Olaszországot alapvetően macsó országnak tartják, olyannak, ahol a nők szerepe elsősorban a családi tűzhely köré összpontosul. A valóság azonban egészen mást mutat. Az itáliai menedzser nők évek óta az egész országot átfogó szervezetbe tömörülnek, sőt, a női vállalkozásokkal külön törvény foglalkozik. Olaszországban közel 1,2 millió vállalkozás élén állnak hölgyek – ez a működő olasz vállalatok 23,4%-át jelenti. Csaknem hárommillióra tehető azoknak a nőknek a száma – ez az összes vezető állas 27, 9%-a -, akik meghatározó posztot töltenek be vállalatoknál; közülük több mint másfél millióan 30 és 49 év közöttiek. Szóval egyáltalán nem adják fel a nők, sőt.
Keseregni szoktunk, hogy Magyarországon nem túl jó a helyzet, pedig csak hogy egy kicsit haza is beszéljünk, elszakadva Olaszországtól. Magyarországon a 15-74 éves nők közül nagyjából minden második vállal munkát és a munka, érvényesülés és a jövedelem sok dimenzióját vizsgáló nemzetközi tanulmány szerint tíz hellyel megelőzzük Olaszországot, a mezőny élvonalában vagyunk, Izland, Norvégia, Svédország és Finnország mögött. Persze nem érdemes hátra dőlni, nagyon sok területen van még min dolgozni, javítani.
Csakhogy visszatérjünk a hagyományokhoz, Olaszországban a gazdaság alapszövetét mindmáig a családi vállalkozások adják: nemcsak a kis- és közepes, hanem a nagyvállalatok szintjén is. Operatív vezetőik többsége egyszersmind az alapító család tagja. Az olasz gazdaság motorja nem a multicégekben rejlik, hanem a nemzeti és családi vállalkozásokban, olyannyira, hogy a GDP több mint 50%-át a családi és KKV-k adják.
A komolyabb famíliák csemetéit már apró gyermekkoruktól
kezdve arra nevelik, hogy egyszer majd át kell venniük a boltot, s a testvéreknek meg kell osztozniuk a kulcspozíciókon. Az természetes, ifjabb nemzedéke a legjobb olasz egyetemek diplomája után még egy master fokozatot is szerez, többnyire valamelyik neves amerikai intézményben, de gyakran követik e példát a kevésbé ismert közepes vállalkozásoknál is, ha biztosítani akarják a családi vagyon megőrzését.
Igen elterjedt az a szokás, hogy formálisan a “trónörökösökkel” is megmászatják a szamárlétrát: le kell húzniuk egy-egy szezont a műhelyben, vagy az ügyintézés alsó szintjén.
Erre láttunk példát, a több mint 150 éves gombkészítő és kereskedő családi vállalkozásnál, ahol az üzletet a rangidős lányának adta át a papa. Minden a papírforma szerint ment. A gyerekek ott nőttek fel a műhelyben, ott végezték az egyetemi gyakorlatot, és igen a külföldi egyetemi tanulmányok után jöttek átvették a szülőktől az üzletet. Nem tudtam irigyeljem, vagy sajnáljam, a hihetetlenül dinamikus, állandóan mosolygó tulajdonos nőt, aki kissé ironikusan beszélt a fejlesztési terveiről. Ironikusan, mert bár a papa átadta az üzletet, de folyamatosan jelen van, akivel a digitális gomb fejlesztési ötletét elég nehéz megértetni. Minden nehézség ellenére az világos volt, hogy se feladni se elhagyni nem szeretné az örökölt üzletet.
A generációs problémák pedig láthatóan benne vannak a pakliban, ezekkel együtt kell élni. Az alapítók bölcsessége és jószándéka megkérdőjelezhetetlen és valahogy ez, ahogy ki is jelöli a jövőt a fiatalabb nemzedéknek, ezzel korlátok közé szorítva, úgy biztonságot is ad. A család, a bejáratott üzlet, a kikövezett lehetőségek biztonságát nyújtja. Az olasz családi vállalkozásokban a család támogatja tagjait, gazdasági hanyatlás idején munkát ad a fiataloknak, és segít összeszedni a kezdéshez szükséges tőkét. Az összetartás ugyanakkor nem jár együtt elszigeteltséggel: a kisvállalkozások fogékonyak, nyitottak az új technológiákra.
Mintegy 110 ezer olyan cég működik ma Magyarországon, ahol a tulajdonosok és ügyvezetők között apai, anyai vagy testvéri kapcsolatok lelhetők fel. „Ekkora bázisban értelemszerűen előfordulhatnak szép számmal problémás és rendkívül jól teljesítő cégek is, de a legfrissebb statisztikáink szerint a családi vállalkozások 75 százaléka megbízhatóbb egy átlagos hazai cégnél, míg 15 százalékuk pedig kiemelkedő megbízhatósági szempontból” –mondja az Opten igazgatója, aki maga is családi vállalkozást épít.
Izgalmas volt látni, hogy néhány száz kilométerre és persze egy-két országgal odébb mennyivel különbözőek a lehetőségek, amit egy turista út alkalmával nem láthatunk. Előszeretettel kesergünk helyzetünkön, de megnyugtató azért onnan nézve, hogy Magyarországon, bár van mit javítani a nők helyzetén, de van néhány kedvezmény melyet, már nem kell elérnünk. Ami biztos, hogy nagyobb érdeklődéssel és kooperációval kellene fordulnunk a tapasztalatcserék felé, annyi energiát megspórolhatnánk. Számtalan jó ötletet láttunk, igyekszünk megosztani, láttunk elvetélt próbálkozást, amiből szeretnénk tanulni, kaptunk módszertant, amivel gyorsabban lehet haladni, hatékonyabban lehet dolgozni, a női vállalkozásfejlesztéshez kapcsolódó képzéseinket fejleszteni (pl. Nőjön a cégem, Álláskereső workshop) A projekt alig néhány nap és lezárul, eredményeink a honlapunkon megtalálhatóak lesznek hamarosan, amiket a szakmai partnereinkkel is megosztunk.
A kiutazási beszámolók itt érhetőek el.
Sajtóközleményünk az alábbi hírportálokon is elérhető:
Pécsi Napilap
http://www.pecsinapilap.hu/cikk/Macso_orszag_Olaszorszag_/215903
Social & Business
